Ez a Hont-Orbán interjú pontosan olyan, mint az ország. Kínos

Nincs kedvem írni arról, hogy Hont András interjút készített Orbán Viktor miniszterelnökkel

Lázadjatok, persze. Közpénzen. Másodpercnyi pontosságú programpontokba szedve.
Nem unom, nem unom,
A furcsa egyúttal érdekes is, a kinyújtott nyelv szexi, a pucsítás erotikus, a csípőkörzés meg már attól is külön izgi, hogy hát akik itt rázzák, azok valójában nem is őt szeretik a testükkel-lelkükkel, hanem inkább őt vagy őt vagy őt is, vagy mindenkit, mint a jóságos Isten.
A csípőknek a ringása. A medence, annak teljes szöveti felszereltségével – és a hátracsukló fej, a kerek, a szögletes, a tojásdad alakú, ami úgy zusammen a nyak végződése tulajdonképpen, ha jobban belegondolok (de nem gondolok jobban bele). Hátracsuklik az egész egy villogó fénysugárban.
Érdekes. A test a test a test, az aztán mindenütt megvan (nekem is van ilyen, neked is van, mindenkinek van, egyek vagyunk a csípőkörzésben mi mindannyian), és rázkódik – aztán a szájnyílásán kijön az a kis rózsaszínű izomka (nekem is van ilyen!!!!!), amivel egyébként a hangképzésben meg a táplálkozásban segít magán a híres ember, s a szerelemben a többieken is – civilben, otthon, utcán, a hivatalban, vagy nem tudom, ahova a híres emberek járnak a nyelvükkel a szájüregükben – de most kijön neki a szájnyílásán, ügyesen, csak a közönség kedvéért, s egy kicsit az én kedvemért is,
És a csillogó dolgok. Na azok is érdekesek. Már szarka koromban, három-négyévesen is elolvadtam mindentől, ami egy kicsit is fényes volt, hát itt minden is csillog, uramatyám, csillog itt minden. Villog. Érdekes ez is.
És a bőrszíjak a bőrön, benne a húsban tövig, há már hogy is ne volna
majdnemhogy alig látni ilyesmit a televízió képernyőjén, amikor ezerszámra mennek ezek a különleges zenés-táncos produkciók a presszóban, szépen, diszkréten a háttérben. Alig látok ilyesmit, csak ha véletlen felpillantok a koktélkámból, akkor látok ilyesmit, a pultos feje fölött balra. Ilyesmi akkor látszik nekem.
Úgyhogy most aztán jó alaposan megnézem, meg is jegyzem a részleteket, meg én, hogy amikor majd kell, akkor csak úgy hivatkozhassak rá lezseren, hogy tudod, az MTV EMA. Láttad? Kicsurran a lattéd. A szájad szegletén. Bizony.
Vagány vagy, ahogy így ráncolod a kis orrod, laza, ahogy kilépsz a fényre, ahogy a válladat lázadón megemeled a mikrofon előtt állva, alig láttam ilyen fenegyereket. Terpessz vébe. Victory! Viktor! Ide nézz, kemény vagyok a bőrnackómban, keményebb a költségvetési tervezetednél. Fejjel lefelé kell kiolvasni, fordítva, tudod, minden fordítva van,
Ha fordítva van, az nagyon érdekes. Tágan értelmezhető minden a vében. Meg a közbülső, rejtett tartalmak is tágan értelmezhetők. Érted?
Menő vagy. Rágcsizz. Úgy. Jól áll. Sose láttam még ilyet. Rágóm sincs. Volt, de az előbb lenyeltem.
Huhúúú, vegytiszta profizmus. A sípályán is ti szóltok a szikrázó hóban. A taxiban, ecsém. Csak hallgatlak, nézlek, amikor tehetem, amikor alkalmam adódik, kicsit összekeverlek titeket, úgy egymás közt, testvériesen, de ez ne hervassza a lelkesedéseteket, az összekeverés jó dolog. Tudjuk, elmondjátok minden kötőszóban. Immár maradéktalanul megértettem.
Isten nem ver bottal, csak a New Kids On The Blockkal. Na, jóvan, azok nem ti vagytok. De a többi stimmel.
(Drága, drága Baksa, hát ne tudd meg, mi folyik itt a placcon, az egyetemes szórakoztatás és rendszerellenesség nevében. Ettől elszáll a hajód.)
Nyitókép: Jeetendr Sehdev a 2021-es MTV EMA vörös szőnyegén, Budapesten (Kisbenedek Attila / AFP)